A férfihang.hu egy nagyszerű cikket írt erről.

Az annyira jó, hogy érdemi változtatás nélkül, egy kis latinnal kiegészítve közöljük.

Íme:

A MAGZATGYILKOSSÁG SZENT JOGÁÉRT TÜNTETTEK A NŐK A PARLAMENT ELŐTT

Előjöttek odújukból, a kövek alól, a csatornákból.

Habzó szájjal tombolnak: 

“Takarodjatok ki a méhünkből!” 

A konferáló ránéz a tömegre és mámorosan mondja: “Kurva szépek vagytok!”.

Egy felszólaló ritmikusan üvölteni kezdi: “Sándor, Sándor, tűnj a pinámból!”

Eljöttek az angyalcsinálók szellemi ivadékai, a vasorrú bábák és a rézfaszú baglyok imádói. 

Számukra a magzat nem ember. Parazita. Jogai nincsenek, élete nincsen, hangja pedig ne is legyen. Ha van, akkor sem lesz: egy szülésznő kijelenti, hogy ő bizony nem hallgattatja meg a szívhangot az anyával, nem fordítja felé a monitort.

Velük együtt eljött az összes család- és apaellenes feminista, gyűlölködő gittegylet, eljöttek a jogvédő szervezetek, akik a bűnt védik.

Eljöttek a white knight-ok is, akik legszívesebben nyilvánosan kasztrálnák saját magukat, így esküdve hűséget a vágyott matriarchátusnak egy kis szánalomért cserébe.

Persze még ennyit se kapnak,  itt ma fröccsen a férfiutálat, záporoznak a paranoiás, üres vádak a nők “bántalmazásáról” és “kényszerítéséről”, a “nőgyűlöletről”. 

Mindezt azért, mert valaki merészel nekik szabályokat állítani.

Mindezt azért, mert a társadalom merészeli nekik azt mondani, hogy az ő nyugalmuk és kényelmük harmadrangú kérdés egy magzat életesélyéhez képest. Elviselhetetlen számukra a tudat, hogy egy élet létének kérdése fontosabb lehet az ő szaros kis lelki nyomoruknál.

Ha az ő kényük-kedvük a tét, akkor bizony szerintük a magzat csak “zigóta”, “burjánzó sejtcsomó”, a magzati szívhang pedig csak “embrionális szívcső pulzálás”.

Tyúkeszüknek, sátáni vérszomjuknak egyszerűen megérthetetlen, hogy a magzat nem az ő testük része, hanem egy önálló, élő entitás, amihez – nem mellesleg – egy férfinak is fűződnek jogai; felesleges is lenne ezt megpróbálni elmagyarázni nekik.

Ők annyit tudnak, hogy “az ő testük, az ő méhük,  az ő döntésük” és “mindenki takarodjon a pinájukból”.

Szerencsére ez rájuk nézve csak elméleti probléma, mert az efféle nőutánzatok egy pillanat alatt fényévekre taszítanak el bármely épeszű férfit.

Nem hogy “kényszerrel” – ahogyan ostoba önhittségükben képzelnék -, de még véletlenül sem akarna senki sem szaporítani efféle elmebajos, debil hülyéket.

Amelyik férfi pedig mégis, annak irgalmazzon az Úr, mert ők biztosan nem fognak.

Sajnálatos tény, hogy ezzel a feminista hisztériakeltéssel leginkább a női nemnek ártanak; en bloc.

A zavartalan magzatgyilkosság szent jogáért őrjöngő csőcseléket látva, sajnos a nőiség és az anyaság eszményébe vetett hite párologhat el bárkinek egyetlen pillanat alatt.

De nem is akárhogyan; ezen a ponton már elillanni készül az úri modor és a jóérzés is; szíve szerint a földre köpne az ember és kézbe fogna egy masszív vasrudat, eszébe véve Illés és az ötszáz Baál- próféta történetét.

Gyomorforgató az egész.

Gyomorforgató, ahogyan a témához méltatlan, gusztustalan rigmusokkal, ostoba, szégyentelen kornyikálással, valami beteges, perverz nőjogi utcabált, magzatölő bacchanáliát csinálnak egy szó szerint halálosan komoly ügyből.

De nem baj. Nem számít.

Üvölthetnek már, ahogy csak akarnak, mert a kocka el van vetve.

Alea iacta est!

(Ezen bejegyzés szerzője a férfihang.hu egyik régi olvasója, ezért is publikálta külön itt is ezt a nagyszerű írást erről a sok nyomorult, frusztrált, férfigyűlölő, degenerált, primitív, nagypofájú, undorító, söpredék trampliról.

Akiknek -ha büntetlenül lehetne, akkor- puszta kézzel verné be a redvás pofájukat! Mivel ezeknek a nyomorult, söpredék feministáknak is vannak jogaik, így marad csak a megvető lenézés, turhás köpés és utána az okádás...)